Spirituális csikung és Tamo öröksége
A megvilágosodásért avagy a buddhaságért
A spirituális csikung ugyan nem olyan népszerű Kínában, mint más csikung-típusok, mégis elismerik, hogy a legkiemelkedőbb eredményeket sikerült elérnie. Régebben szigorúan titkos volt ez a tudás, csupán e században került a világi emberek elé. Kínában a spirituális csikung sok taoista és buddhista elemet tartalmaz. A gyakorlatok fő célja a megvilágosodás, vagy amint a buddhisták nevezik, a buddhaság elérésére való törekvés. Keresik azokat az utakat, amelyeken járva felülemelkedhetnek az emberi szenvedésen, és kiszállhatnak az újjászületés folytonos körforgásából.
Hitük szerint minden emberi szenvedés okozója a hét érzelem és a hat vágy. A hét érzelem a túlzott öröm, a harag, a szomorúság, a bánat, az aggodalom, az ijedtség, valamint a ragaszkodás, míg a hat vágy az öt érzékszervünkön (a szemen, fülön, orron, nyelven, testen) és magán az elmén keresztül irányul a külvilág dolgai felé, megteremtve a mulandó világhoz való kötődést. Ha valaki még mindig kötődik ezekhez a vágyakhoz és érzelmekhez, akkor újjászületik halála után. Az újjászületés elkerüléséhez olyan magas szintre kell fejleszteni a szellemet, hogy elég erős legyen a halál utáni függetlenséghez. Ez a szellem belép a mennyek országába, ez örök békességet nyer. Ez azonban nehezen kivitelezhető a mindennapokban, ezért gyakran elszöknek a társadalmi kötelékektől, és a hegyek magányába vonulnak, ahol minden energiájukkal önmaguk fejlesztésére összpontosíthatnak.
A régmúlt papjait nem érdekelte különösebben a fizikai egészség, ők azért meditáltak, hogy érzelmileg közömbösek maradjanak. Ez a helyzet egészen a Liang-dinasztia idejéig tartott, amikortól néhány buddhista templomban már előtérbe kerültek a testedző csikung-gyakorlatok.
A buddhista csikung nagyon hasonlít a kínai tudományos csikungra. A leglényegesebb eltérés abban áll, hogy míg a tudományos csikung célja az egészség megőrzése, addig a buddhista csikung a buddhaság elérésére törekszik. A papok a meditációk segítségével képesek érzelmileg közömbösek maradni, és kifejezik a négy ürességet (Si Da Jie Kong), amellyel megmenekülhetnek az újjászületésektől. Ezek az alábbi négy elem ürességének tudatosítását jelentik:
- A Föld üressége: A testünk szilárd részei (csontok, izmok, szövetek). A gyakorlás során tudatosítják, hogy ez a merev test csak egy átmeneti forma, nem az igazi, örök szellem, így nem szabad hozzá ragaszkodni.
- A Víz üressége: A testben található folyadékok (vér, nedvek). Ez a folyamatos áramlás, a változás és a múlandóság szimbóluma, amely szintén nem állandó.
- A Tűz üressége: A testhőmérséklet, az emésztés és az anyagcsere energiája. Utal a szenvedélyekre, a belső égésre és a vágyak fűtésére is, amelyeket le kell csendesíteni.
- A Szél (Levegő) üressége: A légzés és a belső energia áramlása. A szél a folyamatos mozgást és a megfoghatatlanságot jelképezi.
A spirituális csikung gyakorlói mindaddig erősítik belső csijüket a szellem (Shen) táplálására, amíg a szellem képes túlélni a fizikai test halálát. Régebben ez a tudás szigorúan titkos volt, ám a modern korban Xu Mingtang nagymester –– egy elismert csikung- és kungfu-dinasztia örököse – elsőként hozta el és tette elérhetővé a nyugati világ számára. Ennek a vonalnak a részeként a Csung Jüan Csikung is innen eredeztethető.
A Shaolin kolostor és a Velőtisztító csikung
Létezik egy híres történet Tamoval (Bodhidharma) kapcsolatban, aki indiai buddhista herceg volt, és meghívást nyert Kínába Liang császár kérésére, hogy ott folytassa prédikálását. Ám a császárnak nem tetszett filozófiája, így Tamo a Shaolin-kolostorba vonult. Ott felfedezte, hogy az összes pap gyenge és beteges volt, ezért úgy határozott, segít rajtuk. Bezárkózott a probléma megoldásán töprengve, és csak kilenc évnyi magány után jött újra elő. Ekkor két könyvet is közzétett: a Ji Csin Csing című izom- and ínátalakítás könyvét, valamint a Hszi Sui Csing című velőtisztító könyvet.
A Shaolin papok megtanulták, hogy ha ezeket a gyakorlatokat végzik, nem csupán egészségi állapotuk javul, hanem fizikai erejük is jelentősen megnő. Harci technikáikba építve természetesen használták ezt az erőt, amikor védekezni kényszerültek. E változás jelentette a kínai harci művészetek elterjedésének egyik kulcsfontosságú előrelépését: a Harci csikungot.
Tamo Velőtisztító könyvében arról ír, hogy egy pap hogyan képes megerősíteni egészségét és meghosszabbítani életét. Mielőtt azonban belekezdhetett volna a Velőtisztító gyakorlatokba, el kellett végeznie az Izom-ín átalakítást, amely az alapot szolgáltatta.
Taoista csikung
A taoizmus szellemi gyökerei az i. e. 6. századra nyúlnak vissza, megalapítója Lao-ce. Ő hozta létre a természetes erkölcsiséget taglaló Tao te kinget – Az Út és az Erény könyve című művet. Ezt követően, a Hadakozó Fejedelemségek korában szellemi örököse, Zhuang Zhou vetette papírra gondolatait a Zhuang Zi kötetben.
A Dao Jiao filozófia és a vallásos ág hiedelmei szerint létezett egy mennyei birodalom, amelyet „Az Égi Főméltóság” irányít, és ahol a halhatatlanok, valamint az istenek laknak. Az égi csi fogalma itt vallási színezetet öltött: a hívők úgy tartották, hogy a jótetteket végrehajtók haláluk után szentté válnak és elnyerik méltó helyüket a mennyben. Akik azonban nem tettek különösebben semmi jót, azok újra emberi alakban születnek újjá, míg a gonosz lelkek a büntetés poklának mélyebb bugyrának egyikébe kerülnek, ahol a Pokol Királya (Yama) dönt sorsukról.
A spirituális fejlődés terén a taoisták hasonló célokat tűztek ki, mint a buddhisták: a szellem (Shen) magasabb szintre emelésével és függetlenítésével megcélozták a körforgásból való kilépést, vagyis a megvilágosodást. Ehhez a belső munkához elengedhetetlen volt az esszencia (Jing) ápolása, az érzelmek féken tartása, valamint a tiszta fókusz. E belső béke és összpontosítás elérése érdekében a gyakorlók gyakran a csendes hegyvidékekre húzódtak vissza.
Míg a buddhista vonal inkább kizárólag a szellemre összpontosított, a taoista tradíció a testi épség megőrzésére és a hosszú életre is nagy hangsúlyt fektetett. Évszázadok tapasztalatai alapján többféle módszert dolgoztak ki a fizikai korlátok leküzdésére, amelyek közül kiemelkedik a Velőtisztító csikung. Ennek a technikának a lényege a csi áramoltatása a csontvelőben, ami serkenti a vérsejtek megújulását, erősíti a szervezet védekezőképességét és lassítja az öregedési folyamatokat. Mivel ez a módszer rendkívüli kitartást és fegyelmet követel, a hétköznapi emberek számára nehezen lett volna megvalósítható.
A taoista csikung tradíciói nagyrészt három fő gyakorlási formára oszthatók:
- 1. Jin Dan Da Dao (Arany Elixír Hosszú Útja): Lényege, hogy a belső csikung révén bárki képes saját magában rátalálni a hosszú élet elixírére és a megvilágosodásra.
- 2. Shuang Xiu (Dupla Edzés): Egy partner közreműködésére támaszkodik: mivel az emberek energiaszintje önmagában gyakran kiegyensúlyozatlan, egy társ segítségével, a csi-energiák megosztásával lényegesen gyorsabban elérhető az egyensúly, függetlenül a partner nemétől.
- 3. Dao Wai Cai Yao: Különféle gyógynövényekkel vagy speciális állati eredetű anyagokkal – például ginzenggel vagy a pézsmaszarvas pézsmájával – támogatja és gyorsítja a belső fejlődési folyamatokat.
Végül az alkalmazott módszerek szerint a csikung ágai kettéoszthatók: az egyik irányvonal a meditációt és a buddhista gyökereket helyezi előtérbe, míg a másik a gyakorlatias egészségvédelemre és a hosszú életre fókuszál.
Fejleszd a tudatod és töltsd fel energiaszintedet!
Megismerted a taoista és spirituális csikung ősi gyökereit, most itt az idő, hogy a gyakorlatban is megtapasztald a belső csi és a Shen fejlődését. Ismerd meg a taoista szemléletű Csung Jüan csikungot, sajátítsd el azokat az ősi technikákat, amelyekkel lecsendesítheted az elmét, harmonizálhatod az energiáidat, és rácsatlakozhatsz a korlátlan univerzális erőforrásokra.
ÉRDEKEL A CSIKUNG TANFOLYAM